Brandy (borpárlat)
A borpárlat vagy brandy olyan égetett szesz, amely a szőlőmustból erjesztett bor lepárlásával készül. Általában fahordós érlelés után, 36–60% alkoholtartalommal hozzák forgalomba. Jellemzően étkezés után fogyasztják. Leghíresebb fajtája a francia cognac, amely után a magyar köznyelvben időnként még ma is konyaknak nevezik a borpárlatot.
A brandy az angol köznyelvben seprő-, gyümölcs- vagy törkölypárlatot is jelenthet, illetve része lehet ezek nevének, de a brandy név önmagában – az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban egyaránt – csak tölgyfahordóban érlelt (szőlő-) borpárlat címkéjén szerepelhet. Egyes gyümölcslikőrök (például a cherry brandy) megnevezése is magában foglalja a brandy szót annak ellenére, hogy ezek általában nem tartalmaznak bor- vagy gyümölcspárlatot.
A Brandy története
A borpárlat a legkorábbi égetettszesz-típus volt. A szeszfőzés első egyértelmű említése a 12. századi Itáliából származik, és a bor lepárlásával készült aqua ardens-t („égő vizet”) írja le, melyet gyógyszerként alkalmaztak. Az aqua ardens további többszörös lepárlásával tisztább alkoholt, aqua vitae-t („az élet vizét”) nyertek, melyet gyakran gyógyfüvekkel együtt pároltak le. Az aqua vitae később (gyakran eltorzult formában vagy lefordítva) az égetett szeszek általános elnevezése lett.
A 14. századi Európában élvezeti cikként is elterjedt a borpárlat, miután az orvosok tömegesen vetették be a fekete halál ellen, ekkortájt azonban már a sörből lefőzött gabonapárlat is megjelent. Tisztaságát begyújtással ellenőrizték: ha a minta maradéktalanul elégett, vagy ha a beléáztatott puskapor tüzet fogott az égés után, tisztának tekintették.
A 19. század elején Cellier Blumenthal fejlesztette ki Franciaországban az első, szélesebb körben használt lepárlóoszlopokat, melyekkel a kisüstnél sokkal kevesebb tüzelőanyaggal, rövidebb idő alatt párolt le tisztább és magasabb alkoholtartalmú borpárlatot. A lepárlóoszlopok ezen korai, alul üstben végződő, de már ekkor is folyamatos lepárlást végző változatát használják például az armagnac lepárlásánál.
Brandy felhasználása
- Az ízesített brandyt gyakran használják desszertek ízesítésére, vagy adják almás ételekhez
- A brandyt gyakran használják páclé készítésekor
- A brandy-t felszolgálhatják magában, vagy jégre töltve. Több koktél is készíthető belőle, például Brandy Alexander (Cognac, csokoládélikőr, tejföl), Sidecar (Cognac, Cointreau, citromlé),
- Brandy Sour (brandy, citromlé) vagy Brandy Old Fashioned (brandy, cukor, angostura keserű, szódavíz).
- A borpárlatokat az európai hagyomány szerint szobahőmérsékleten fogyasztják, egy felfelé szűkülő, tulipánforma pohárból, míg a Távol-Keleten jégre töltik. A borpárlatok íze és aromája kellemesebb, ha az ital hűvös, így a legtöbb otthonban egy kevés hűtést igényel. Az alkohol melegen hígabbá válik, kisebb hőmérsékleten pedig viszkózussá, így a hűvös brandy lágyabb, és kevésbé maró érzést kelt a szájban.
- A likőrborok alkoholtartalmát gyakran brandyvel állítják be, például a portóiét és a sherryét.
- Likőrök is készülnek belőle, amilyen például a cognac és triple sec (narancslikőr) keverékéből álló Grand Marnier, vagy a Mandarine Napoleon.
- Egyéb italkülönlegességek fő összetevője is lehet, például a Metaxáé, mely fűszerezett borpárlat és fehérbor keveréke.
- Az első világháború előtt a francia likőripar a minőségi likőröknél és fűszeres italoknál finomszesz helyett erősen finomított borpárlatot használt, mert a nem gyümölcsből készült alkoholt különösen ártalmasnak tartották, és a gyümölcsös illat is pozitívan hatott az italok jellegére. Ezt a hagyományt ma már csak néhány gyártó ápolja, és szélesebb körben csak a prémium abszint gyártásánál elterjedt, mert annak – hosszú tilalma miatt – csak kevés országban alakult ki 20. századi hagyománya.
