Brandy (borpárlat)

A borpárlat vagy brandy olyan égetett szesz, amely a szőlőmustból erjesztett bor lepárlásával készül. Általában fahordós érlelés után, 36–60% alkoholtartalommal hozzák forgalomba. Jellemzően étkezés után fogyasztják. Leghíresebb fajtája a francia cognac, amely után a magyar köznyelvben időnként még ma is konyaknak nevezik a borpárlatot.

A brandy az angol köznyelvben seprő-, gyümölcs- vagy törkölypárlatot is jelenthet, illetve része lehet ezek nevének, de a brandy név önmagában – az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban egyaránt – csak tölgyfahordóban érlelt (szőlő-) borpárlat címkéjén szerepelhet. Egyes gyümölcslikőrök (például a cherry brandy) megnevezése is magában foglalja a brandy szót annak ellenére, hogy ezek általában nem tartalmaznak bor- vagy gyümölcspárlatot.

A Brandy története

A borpárlat a legkorábbi égetettszesz-típus volt. A szeszfőzés első egyértelmű említése a 12. századi Itáliából származik, és a bor lepárlásával készült aqua ardens-t („égő vizet”) írja le, melyet gyógyszerként alkalmaztak. Az aqua ardens további többszörös lepárlásával tisztább alkoholt, aqua vitae-t („az élet vizét”) nyertek, melyet gyakran gyógyfüvekkel együtt pároltak le. Az aqua vitae később (gyakran eltorzult formában vagy lefordítva) az égetett szeszek általános elnevezése lett.

A 14. századi Európában élvezeti cikként is elterjedt a borpárlat, miután az orvosok tömegesen vetették be a fekete halál ellen, ekkortájt azonban már a sörből lefőzött gabonapárlat is megjelent. Tisztaságát begyújtással ellenőrizték: ha a minta maradéktalanul elégett, vagy ha a beléáztatott puskapor tüzet fogott az égés után, tisztának tekintették.

A 19. század elején Cellier Blumenthal fejlesztette ki Franciaországban az első, szélesebb körben használt lepárlóoszlopokat, melyekkel a kisüstnél sokkal kevesebb tüzelőanyaggal, rövidebb idő alatt párolt le tisztább és magasabb alkoholtartalmú borpárlatot. A lepárlóoszlopok ezen korai, alul üstben végződő, de már ekkor is folyamatos lepárlást végző változatát használják például az armagnac lepárlásánál.

Brandy felhasználása

  • Az ízesített brandyt gyakran használják desszertek ízesítésére, vagy adják almás ételekhez
  • A brandyt gyakran használják páclé készítésekor
  • A brandy-t felszolgálhatják magában, vagy jégre töltve. Több koktél is készíthető belőle, például Brandy Alexander (Cognac, csokoládélikőr, tejföl), Sidecar (Cognac, Cointreau, citromlé),
  • Brandy Sour (brandy, citromlé) vagy Brandy Old Fashioned (brandy, cukor, angostura keserű, szódavíz).
  • A borpárlatokat az európai hagyomány szerint szobahőmérsékleten fogyasztják, egy felfelé szűkülő, tulipánforma pohárból, míg a Távol-Keleten jégre töltik. A borpárlatok íze és aromája kellemesebb, ha az ital hűvös, így a legtöbb otthonban egy kevés hűtést igényel. Az alkohol melegen hígabbá válik, kisebb hőmérsékleten pedig viszkózussá, így a hűvös brandy lágyabb, és kevésbé maró érzést kelt a szájban.
  • A likőrborok alkoholtartalmát gyakran brandyvel állítják be, például a portóiét és a sherryét.
  • Likőrök is készülnek belőle, amilyen például a cognac és triple sec (narancslikőr) keverékéből álló Grand Marnier, vagy a Mandarine Napoleon.
  • Egyéb italkülönlegességek fő összetevője is lehet, például a Metaxáé, mely fűszerezett borpárlat és fehérbor keveréke.
  • Az első világháború előtt a francia likőripar a minőségi likőröknél és fűszeres italoknál finomszesz helyett erősen finomított borpárlatot használt, mert a nem gyümölcsből készült alkoholt különösen ártalmasnak tartották, és a gyümölcsös illat is pozitívan hatott az italok jellegére. Ezt a hagyományt ma már csak néhány gyártó ápolja, és szélesebb körben csak a prémium abszint gyártásánál elterjedt, mert annak – hosszú tilalma miatt – csak kevés országban alakult ki 20. századi hagyománya.

Whisky

A whiskyknek két fő csoportja van. Az ír illetve skót whisky, és az amerikai whiskey.(Kanadában megint whisky a neve) A whiskyt Írországban szerzetesek fedezték fel a VI. században. (a legenda szerint Szent Patrik hozta el a lepárlás titkát az íreknek 461-ben). Az első írásos emlék 1170-ben említi II. Henrik írországi hódítása kapcsán. Az első szeszfőzde 1608-ban nyílik Bushmillsben, majd megjelenik az első híres márka a Jameson whisky, és 1817-ben csak Skóciában 2000 szeszfőzdét tartanak nyilván. A XIX. században az ír és skót whisky már világhíres, és fizetőeszközként is elfogadják.

Amerikába az első telepesekkel kerül a whiskey, akik mindjárt lakóhelyük megépítése után megalapították az első lepárlókat. 1776-77-ben megjelent az első kukorica alapú bourbon whiskey, amely nevét Kentucky állam Bourbon megyéjéről kapta. 1769-ben Kanadában is megépült az első desztilláló, és a XIX. században már itt is elterjed a whiskey lepárlás. Az első híres amerikai márka a Tennessee whiskey, amely 1825-ben jelent meg, de 1866-ban megnyílik az első Jack Daniel’s gyár is. 1936-ban az amerikai whiskeyt már szabványosítják, és 64-ben a bourbon név is védetté válik.

Whisky készítése, előállítása

A malátázott árpát Írországban forró levegőn szárítják és erjesztés után háromszor párolják, míg Skóciában tőzeg füstje felett szárad és kétszer párolják. A lepárlás után az italt kiégetett hordókban érlelik. Egyes fajtákat (pl. a Tennesseet) faszénen szűrnek át, míg másokat gabonaszesszel hígítanak. Színüket részben a füstölés, részben a hordózás folyamán kapják.
Jellemzés
A whisky gabonából (búzából, rozsból zabból, vagy kukoricából) készült gabonapálinka, amely tartalmazza mindazokat az ízbeli, aromabeli és egyéb sajátosságokat, amelyeket általában a whiskeynek tulajdonítunk. Az aranysárga vagy barnás ital fajtája szerint markánsabb vagy semlegesebb ízű lehet, alkoholtartalma 40-45%.
Híres márkái
A négy fő fajta a skót whisky, az ír whisky, az amerikai whiskey, és a kanadai whisky. A legmarkánsabb a skót whisky, amely erős, füstös ízét a tőzeg füstjétől kapja. A skótok eredetileg malátázott árpából készítették a whiskyt, és csak később lágyították a kukorica alapú grain whiskyvel.(Ebből lett a scotch.) Az írek az árpán kívül rozst, búzát, sőt zabot is használnak whisky alapul, és a zamatot itt a hordós érlelés adja. Az amerikaiak két whiskey-félével is dicsekedhetnek: a bourbon kukorica alapú, és égetett hordóban érlelik, a rye viszont rozs alapú, és fűszeresebb ízű fajta. Létezik a blended whiskey is, amely kevert, vagy higított whiskeyt jelent. A kanadai whisky is egyfajta keverék, hiszen kukorica, rozs, és búza keverékéből párolják le, de ennek ellenére szintén rye-nak nevezik.

Whisky szervírozása, fogyasztása

 A whiskyt széles aljú whiskys pohárban jéggel vagy jég nélkül lassan, ízlelgetve fogyaszthatjuk. Az egyszeri felhajtásra szolgáló standard mennyiség két és fél uncia (kb. 7 cent), szaknyelven “ball”.